Kotán Béla

„Boldog ember vagyok, egy boldog család vezetője, és gyermekeimnek is boldog családja lesz, – ha megmaradunk Isten félelmében.

Isten embere vagyok. Lelkipásztor, aki szívesen segít másokat Istenhez. Ez életem legjobb elfoglaltsága, öröme. Azt mondom, amit az élő Isten üzen akár gyerekeknek, akár nagyoknak. A jó hírt szívesen mondom, a nehéz üzenetet néha nehezen mondom. Valami különös ajándékot adott nekem Isten a szolgálatomhoz: finom emberismeretet. Derűsnek ismerem magam, és a nyugalom-, a béke emberének. Nem kell tőlem félni, szívesen ismerkedem, barátkozom. Egy jó beszélgetésben közelebbről meg lehet ismerni, mint ebből a kis bemutatkozóból. De az a lényeg, ahogy Isten ismer engem. Az Övé vagyok, és Neki szolgálok."

…

„Egész életem hátterében ott van Isten. Szüleimtől örököltem az alakomat, természetemet, jellememet, képességeimet, lelki alkatomat, és nem lettem tökéletes. Kaptam sok erőtlenséget, betegséget, jó és rossz vágyakat. Senki nem lett olyan ezen a világon, mint én. Isten egészen különbözővé formált engem."

…

Sok vívódás, Istennel való ismerkedés és neki való ellenállás, belső harcaim és küzdelmeim után „Egy szilveszteri buliból hazafelé rácsodálkoztam a behavazott, reggeli tájra, és az, Aki behavazta, elkezdett velem beszélgetni arról a sikerülni nem akaró hívő életről, vagyis a bűneimről. Még sokszor beszélgettünk erről, és egyre jobban éreztem azoknak a súlyát, de egyre jobban elfogott a tisztaság utáni vágy. Most már vágytam a szent életre. Akkor értettem meg igazán, hogy helyettem halt meg Jézus, az én bűneimnek, rosszaságaimnak itta meg a levét. Akkor világosodott meg bennem, hogy miből is akart engem megváltani, amikor meghalt a kereszten. Szánt-szándékkal odaadtam az életemet neki, és elkezdett megvalósulni a szent élet. Hogyan is tapasztalhatnánk Isten kegyelmét, ha nem lennének hibáink?"

…

„Amikor a feleségemmel találkoztam és összeházasodtunk, azon az úton már tudatosan, Istent kérdezve haladtam. A lakásépítésben és a gyermekek születésénél, és mindenben éreztük Isten vezetését, segítségét. Bizony, lehetséges ilyen konkrétan feleséget és tanácsokat kérni Istentől! Szeretem a hétköznapi életet is. Szeretek kirándulni, autót vezetni, mindent megpróbálok megjavítani, ami elromlott. Tudok lakást festeni, kertet permetezni. Nem ismerem az elektromosságot, és nem tudok hegeszteni. Szeretem a fát, de nem szeretem a vasat. Szeretek fényképezni. Dísznövénytermesztő, kertész is vagyok végzettség szerint, ahogyan később művezető-képző iskolát is végeztem, így fiatalon elkezdtem emberekkel bánni, amit megszerettem."

…

„Semmi másnak nincs akkora értelme, mint Bibliát tanítani az embereknek. Szeretem úgy elmagyarázni Isten élő szavát, hogy mindenki megértse. Ha átmegy a szívükbe – márpedig átmegy, életváltozás lesz belőle és boldogok lesznek, mint én. Érdeklődés támad a szívükben, bátorságot nyernek és jönnek keresni az ismeretlen Istent, mintha tudnák, hogy Jézus gyülekezetében megtalálják a válaszokat és Isten jelenlétét. Jönnek, Ő pedig megajándékozza őket hittel. Mi csak ébreszteni, segíteni tudunk." Aztán megtér a tanuló, az alkoholista, a lakatos, a tanár, az édesanya, a férj. Van közöttünk óvó néni, kárpitos, pénzügyes, buszvezető, újságíró, gyógypedagógus, programozó, mérnök, szociális munkás, NAV-os, tanuló és nyugdíjas, ovis és egyetemista, stb. – Isten népe, csapata ebben a városban.

Az egyik vezérelvem az, amit megtanultam Istentől a szolgálati éveim során és amit Philip Yancey foglalt össze így: „Nyugodtan félre tehetünk mindent, amit istenként megpróbálunk elintézni, és rábízhatjuk Istenre…! Természetesen csakis úgy adhatjuk vissza Istennek az őt megillető helyet, ha fölállunk az igazgatói székből. Meg kell semmisítenem azt a gondosan tervezett világot, amit felépítettem magamnak saját céljaim és ügyeim érdekében… Ha az eredendő bűn két olyan emberre vezethető vissza, akik Istenné akartak válni, akkor az ima első lépéseként el kell ismernünk Istent."